Panorámafutás 2017.08.26.

Tegnap este a Panorámafutás 2017, 25 km-es távján, korosztályomban első helyezést értem el, abszolút női 5.-ként futottam be (a 16-24 évesek első helyezettje, és az abszolút női 3 győztese, akik egyben a 25-44 évesek kategória győztesei is voltak, előztek meg), 2 óra 14 perc alatt, 5:23-as átlaggal, 182-es átlagpulzussal, 4:33-as befutóval. Jó érzés volt, hogy csak nálam 10-20-30 évvel fiatalabbak tudtak megelőzni :) Az is jó érzés volt, hogy korosztályomban (45-64 év) sem 60 évesekkel álltam a dobogón, hanem ránézésre korombeli, erejük teljében lévő, sportos nőkkel, így nagyobb értéket kapott a korosztályos elsőség :) Külön jól esett, amikor a díjkiosztón a korosztályom egyik győztese, mikor felgaloppoztam a színpadra, és kezet fogtam-gratuláltam a bronz és ezüstérmesnek, megjegyezte, hogy legalább 10 évet letagadhatnék :) Szóval végül nagyon jól alakult a tegnapi verseny, aki kíváncsi a részletekre, íme :)
Írtam nektek, hogy előző szombaton csináltunk a férjemmel egy tesztfutást Zebegényben. Lefutottam az egész versenyt, ami csak a csövön kifért. Az időjárás nagyon kedvező volt múlt szombaton. Vihar előtti csend volt, kellemes huszonfok, a kis szél ugyan nem hiányzott, de felhők takarták a napot, szóval sokkal jobb volt az idő a futáshoz, mint most szombaton. Nekem egyébként is töltést ad a vihar, a kis szél. Akkor nem írtam ki, de 5:10 perc/km-es átlaggal sikerült lefutnom azt a tesztfutást, ami a Panorámafutás 25 km-es 2015-ös tabelláján (csak ez volt hozzáférhető a neten), az abszolút 4. és korosztályos 1. helyezésre lett volna elég. Ezért írtam, hogy ha minden körülmény jól alakul, akár még abszolút dobogós helyezésre is van esélyem. Valóban a tesztfutás alapján ennek volt valószínűsége.
Viszont tegnap, a verseny napján, a körülmények nem egészen úgy alakultak, ami számomra ideális lett volna. Sajnos a hőmérséklet napról-napra emelkedett a héten. Hétfőn-kedden még azon filózgattam, hogy hosszúujjúban kell majd futnom, mert fázni fogok este. No, hát ebből tegnapra Nightrun 2. lett :-/ 33 fokban indultunk el otthonról. Bizonyára a startkor sem volt hűvösebb. Ráadásul még a nap is sütött ránk szinte végig. A levegő még párás is volt. Ahogy elhaladtunk a versenyzők között, hallottam, hogy sokan paráznak a meleg miatt. Bevallom, én is paráztam. Még elevenen élt bennem a Nightrun Maraton, és a rosszullét utána a túlhevülés miatt :-/
Volt más is, ami izgalomra adott okot. Egyrészt úgy éreztem, kicsit ellazáskodtam ezt a verseny előtti hetet. A múlt szombati ereszd el a hajamat tesztfutásból elég soká tartott regenerálódni. Egész héten izomlázam volt. Nem győztem SMR hengerezni. A férjem kétszer is megmasszírozott. Usziba, nyirokmasszázsra nem mertem menni, pedig biztos az is segített volna, a körülöttem ólálkodó torokgyuszi miatt, nehogy berobbanjon – jártam már így ez év januárban, nem mertem verseny előtt megkockáztatni. Ezért nem futottam tempósabbakat, sem hosszabbakat, és a kedd esti gyorsító edzést is megfeleztem :-/
A másik izgalomra okot adó dolog az volt, hogy a verseny előtti héten beállt a nyakam, de nagyon (valószínűleg az egyre hosszabb napi szintű meditációkban tartottam magam rosszul, ezen majd javítanom kell), és hiába próbálta a férjem kimasszírozni, már annyira feszültségben volt a jobb oldalam, hogy nem lehetett vele létezni, ezért időpontot kértem a barátnőmhöz, Rác Ildihez, aki szintén gyógymasszőr, de időközben a Testszobrászatot is elvégezte. Végül csütörtök este jutottam el hozzá. Mikor már a kezelés zajlott, vallottam be Ildinek, hogy szombat este versenyem lesz. Szegény Ildi, kicsit sakk-matt helyzetbe hoztam :-/ A kezelés napján, és még másnap nem javasolt sportolni. Ez jó is volt így, mert reggel futottam, másnap pedig már a verseny előtti pihenőnapomat töltöttem. Igen ám, de nem versennyel szoktak kezdeni egy kezelés után, hanem laza kocogással. Nem baj, nyugtatta Ildi önmagát, és engem, a lábadhoz nem nyúlunk, csak a felsőtestet kezeljük. Így is lett. Igen ám, de a kezelés másnapján, péntek reggel, úgy ébredtem, hogy hátrafelé nem tágulnak a bordáim levegővételkor. Mintha egy abroncsot vertek volna a hátamra. Rámtört a para: hogy fogok így versenyezni másnap? Hívtam Ildit, de nem értem el. Próbáltam nyújtogatni egész nap, mélyeket lélegezni, de nem segített. Este tudtunk beszélni. Ildi körbekonzultált a Testszobrász tanárával, egy belgyógyásszal is, elküldte, hogy milyen izmokat próbáljak nyújtani, késő estig nyújtottam, eredménytelenül :-/ Az abroncs megmaradt. Abban maradtunk, alszom rá egyet, és ha szombat reggel is így ébredek, akkor átmegyek délelőtt Ilidhez, és kapok egy bordaközi izom kezelést, meg kineziotape-t.
Hát, abronccsal ébredtem :-/ Úgyhogy 11-kor már Ildinél voltam, és kaptam egy bordakezelést és egy légzést segítő tape-elést – ajándékba! Nagyon hálás voltam Ildinek a lelkiismeretes segítségért. Mindez végül is az én hülyeségem miatt történt. Nem kellett volna 2 nappal verseny előtt kezelést kérnem :-/ A tanára is megmondta: „Kezelés után 3 napig bármi megtörténhet.” Én is tudtam, hogy rizikós hozzányúlni a rendszerhez ilyen közel a versenyhez, mert ilyenkor vándorolhat a probléma a testben, és szükség lehet követő kezelésre :-/ No mindegy, ezt most jól megtanultam. Üzenem mindenkinek: nagyon jó a Testszobrászat, Ildi fantasztikus benne, de a versenytől kb. másfél-két hétre kell időzíteni, az a tutti :)
És akkor végre rákanyarodhatunk a versenyre :) Csáki Enikő adott nekem a héten bemelegítéshez iránymutatást, hogy ne szálljon el a pulzusom – köszi, Enikő!!! :) Ő 3-4 km kocogás után 10 perc gimnasztika, majd 8-10 sprintet javasolt, mindezt befejezve 10 perccel a start előtt. Ezt én megfeleztem, lévén nem vagyok olyan nagymenő, mint ő ;-) Le is teszteltük kedd este: 10 perc kocogás, 10 perc gimnasztika, 3-4 sprint, és utána tényleg nem szállt el a pulzusom 5:00 perc/km-es futásnál, maradt 150-160 körül. Szóval, amikor megérkeztünk Zebegénybe a harmincxfok párába, és átvettük a rajtszámot, én elmentem lenyomni ezt a bemelegítést. A gimnasztika 10 percében sorban álltam WC-hez, lemosakodtam a csapnál, így 2 az egyben ezt is letudtam :) A terv szerint, 10 perccel a start előtt már a páromnál voltam, felszerelkeztem a futós zsákkal, zenével, és irány a rajtzóna. Hallottam, hogy azok állnak elől, akik 3 percesben futnak, úgyhogy nem ezek közé a brutál pasik közé álltam :) hanem utánuk, ahol már 2-3 nőt is láttam, de azért eléggé előre. Nem akartam nagyon beszorulni a tömegbe, lévén biciklis úton futunk, és az előzés egy ilyen keskeny ösvényen sok energiát felemészt. Ráadásul együtt indították a 17 és 25 km-eseket, várhatóan a 17-esek gyorsabban futnak majd, de nem fogjuk tudni, hogy ki mit fut, egészen addig, amíg visszaérve Zebegényre ők le nem kanyarodnak a befutóra, míg nekünk lesz még 8 km-ünk hátra Szobig és vissza.
Szóval, 17:00-kor start. Rettenetes meleg volt. Már a bemelegítéstől és a vizezéstől csurom vízben startoltam. Nagyon nem esett jól a hátizsák viselése. Erősen tipródtam, hogy kell-e ez a hátizsák, ha 2 km-enként van frissítés, de mindegy. Rögtön emelkedőkkel indult a verseny. A bemelegítés ellenére a pulzusom szinte azonnal elszállt :-/ pedig nem 5 perc/km alatt mentem, mint az edzőfutáskor, hanem 5 felett, 5:15-5:30 közt! A pulzusom mégis 180 fölé ment. Elszörnyedve néztem, hogy alig futok, mégis 183-185 közt mozog. Azzal nyugtatgattam magam, hogy ez biztos a meleg miatt van, és az nem számít, nem, nem fogok elsavasodni!
Folyamatosan előztek, de nem mertem gyorsabban futni. Legutóbb oda lyukadtunk ki a lassulások elemzésében, hogy talán a szívem nem bírja a sok órán át maxra járatást, és a meleget+napot sem bírom. Ha megint max pulzuson kell végigfutnom a 25 km-t ebben a melegben+napsütésben, akkor ha az indulásnál csak 5:15-5:30-as sebesség megy, ami 30-50 mp-el lassabb, mint az edzősfutáskor, és ez még lassulni fog, el is búcsúzhatok, nem csak az abszolút dobogós helyezéstől, de a korosztályostól is :-/ Ilyen kis feladásban indultam hát. Úgy döntöttem, ma nem halok meg, futok egy bírhatót, ennyi telik most tőlem.
Minden frissítőnél vettem pohár vizet, és ittam 1-2 kortyot a zsákomban lévő citrom+narancs+só+méz+víz izo mellé. Ahol volt vizes lavór/kád, ott tetőtől-talpig megfürödtem. 2 helyen volt slagról permetezés is, az is nagyon jólesett. Üzenem a MaratonMan-nek, hogy a Panorámafutás vidéken profibb versenyt szervez náluk! Kalaplengetés, Panorámafutás!!!! :) Gyönyörű a pálya, és profi volt a frissítés, a pályajelölés is :)
Nem volt gond most a gyomrommal sem. Nem tettem Mg-ot az izóba. A zselék sem bántották a hasamat.
Már Nagymaros felé elkezdtem előzgetni. Kezdtem azt érezni, hogy ezt az 5:15-5:30-as sebességet egész jól tartom. Néha még 5:00 is ment. Sokkal gyorsabban fogytak a km-ek, mint az edzőfutáskor. Csak úgy repült a verseny. Nem éreztem fáradást. Kezdett visszatérni a bizakodásom. Talán egy korosztályos helyezés mégis bele fog férni :) Közben gondolom a hőmérséklet is csökkent egy picit, a nap is kevesebbet sütött ránk, főleg a fák árnyékában.
A férjem lerobogott Nagymarosra, a fordító előtt várt, így 2x is talizhattunk. Minden alkalmat megragadtam, hogy vizet igyak és lelocsoljam magam. Még egyszer taliztunk Zebegény felé. Aztán Zebegénynél. Ott kaptam meg a Sponser-es BCAA tubusomat, a turbózást az uccsó 8 km-re. A férjem mondta, hogy 6. vagy 7. nő vagyok a mezőnyben, elég fiatalok futnak előttem, de némelyik nőről nehéz megállítani, hogy melyik korcsoportban van. Azt mondta, ha az a narancs pólós nő lekanyarodik a befutóra, akkor 6. vagyok. Lekanyarodott. Én akkor már biztos voltam benne, hogy előttem nem futhatnak a korosztályomból többen, mint 2, tehát ha nem előz már meg senki, a korosztályos dobogós helyezést biztosítottnak láttam. Úgyhogy hajráztam egy jót Szobig és vissza, biztos, ami biztos alapon. Ment is, mert minden rendben volt velem. Az, hogy csak lassan tudtam indulni, azt eredményezte, hogy egyáltalán nem lassultam, és maradt erőm hajrázni is. Sorban előztem a mezőnyt. Egész nagy távolságokat sikerült leküzdenem: értsd, valakit megláttam messze magam előtt látótávolságon belül, és utolértem és kielőztem! Még egy lányt is elhagytam, bár ő is fiatalabb volt nálam. A férjem még Szobra is lerobogott a fordító elé, így ott megint 2x taliztunk, ihattam, locsolhattam magam a kulacsból :) Sajnos a zeném lekapcsolt valami kontakt hiba miatt alighogy elhagytam Zebegényt, így az utolsó 8 km-re a hajrára már nem adta a ritmust, csak a saját szuszogásom, de sebaj :)
Így végül az abszolút 5. helyen érkeztem be boldogan :) A Speaker bemondta a nevemet, és hogy jó időt futottam, és látszik is rajtam, hogy ezt tudom :) Tökéletesen elégedett voltam az eredménnyel, nem fogytam el, nem haltam bele :) Hát még, mikor megtudtuk, hogy korosztályomban első lettem :)
Az eredményhirdetést 20:30-ra írták ki, még bő egy óránk volt addig. Összefutottam egy régi Citibankos kollegámmal, Benda Ferivel, beszélgettünk egy jót :) Nyújtogattam. De aztán lement a nap, egyre hűvösebb lett, és mivel minden ruhám tetőtől-talpig csurom víz volt, kezdtem fázni. Ezt is jól megjegyeztük, hogy vissza kell szokni rá, hogy hozzak törölközőt, váltóruhát.
Így hát beültünk a kocsiba, magamhoz öleltem a hátizsákot, hogy ne fázzak, és így vártunk 1 órát. Közben kaptam kis lábmaszit, kicsit nyújtogattam, tornáztam is. Aztán, egyszer csak meghallottuk a Speaker-t, hogy elkezdődött az eredményhirdetés. Ez volt az egyetlen szervezési hiba. Nem volt még 20:30. Mi is pánikszerűen kipattantunk a kocsiból, és kocogtunk oda az eredményhirdetés helyszínére. Odaértünk, de sokan lekésték, reklamáltak is utána, hogy korábban kezdtek.
Amíg vártam, hogy a színpadra szólítsanak, megkaptam a hátizsákot a hátamra, hogy ne fagyjak ki :) Jópofa volt a Speaker, úgy konferált be, mint ha legalábbis az egész versenyt megnyertem volna :) „És a 2017-es Panorámafutás győztese, Valter Éva!” Felkocogtam, mancsoltunk, kaptam érmet, borocskát, fotózás. Benda Ferit is felszólították, külön öröm, együtt öröm :) Még megtapsoltuk a 65 év felettieket és az abszolút győzteseket is. Aztán indultunk haza. Nagyon boldog és elégedett voltam a mai nappal :)



Kövess minket a Facebook-on!